Pásztor Anna: 40 évesen egy nő még nem kerül a kukába

Egészen új, szelídebb, nőiesebb oldalát mutatta meg az énekesnő a Dancing with the Stars című TV2-es műsorban, ahol kiderült, nem csak a mikrofon mögött, a táncparketten is megállja a helyét. Sok szempontból kemény időszak áll az énekesnő mögött, aki elárulta, mi adott erőt neki a legnehezebb pillanatokban.

Hogyan teltek az ünnepek?

– Nagyon jól, ráadásul én imádom is a karácsonyt! A fát együtt díszítettük a babákkal, akik bár már nem babák, én még így hívom őket. Benji hét-, Zoé pedig már ötéves. Ők is szeretik az ünnepeket, na meg persze az ajándékokat. Nálunk nincs hagyománya a Jézuskának, így ők készítettek ajándékot.

Hogyhogy nincs hagyománya?

– Szerinte m a fiam egyévesen, amikor az apukája öltözött be Mikulásnak, rájött, ki van a jelmez alatt, ráadásul félt is a nagy szakállas, pocakos figurától, úgyhogy nem erőltettük tovább. Első nap jött , hozzánk a család, második nap mi mentünk a vidéken élő rokonokhoz, a harmadik napon pedig hagyományosan Anna and the Barbies-koncert van, ez mindig online élő koncert.

Fárasztó időszak áll ön mögött...

– Igen, négy hónapig szinte minden a Dancing with the Stars körül forgott. Azzal keltem, azzal feküdtem, és nem is hagyom abba a táncot. Jelentkeztem online hiphopképzésre, valamint szeretnék megtanulni szteppelni, sőt a latin táncok is érdekelnek és a freestyle sem maradhat ki. Szeretnék hetente kétszer-háromszor járni. Anyukám már fel is ajánlotta, hogy vigyáz a babákra, ha órám van. Sokat köszönhetek neki, a műsor alatt is rengeteget segített.

Volt mélypont a műsor alatt?

– Elképesztően nagy meló volt, a felkészülési időszak olyan volt, mintha az olimpiára készültünk volna. Sok mélypont volt, de szerintem mindenkinél: Horváth Tominak eltört a lábujja, Détár Enikőnek az orra, Gelencsér Timi pedig egyszer a szemem előtt esett le egy emelésből. Napi szinten történtek sérülések, én sem úsztam meg.

Mi történt?

– A harmadik adásra készültünk, amikor a koreográfia részeként háttal ugrottam fel a társam, Gyuri vállára, és megrepedt a bordám. Borzalmasan fájt, nem tudom elmondani, mennyire. Ráadásul utána jött a tangó, amelyben volt egy emelés, majd belehaltam a fájdalomba. Persze az adásban ebből semmi nem látszott, de utána hetekig nem tudtam például tolatásnál hátranézni, és a kéziféket is két kézzel húztam be.

Mentálisan is megterhelő volt?

– Igen, sokszor a sírásig feszültek az idegek. Volt, hogy potyogtak a könnyeim, hogy miért vagyok ennyire béna? Egy ilyen kiélezett helyzetben az emberekből a legjobb és a legrosszabb énjük is előjön, a mélypontokon pedig voltak nagy összedörrenések. Gyurival is voltak kisebb veszekedéseink, volt, hogy ott tartottunk, megtépjük egymást... Az utolsó három-négy hétben napi 12 órát próbáltunk, robotpilóta üzemmódba váltottam, máshogy nem ment.

Fájt, hogy csak harmadikok lettek?

– Az fájt, hogy a döntő táncot nem adhattuk elő. Amúgy borítékolható volt, hogy a fináléban az is számít, kinek nagyobb a rajongótábora. Például amikor Gabriella Spanic mozgósította az összes rajongóját a világ minden tájáról, akkor tudtuk, hogy nem egyenlő a harc. Én nem játszottam volna ki ezt a kártyát, de megértem, hogy ő igen, és nem is tudok rá haragudni, aranyos, szerethető nő. Igazából a követőim számát tekintve csoda, hogy idáig eljutottunk. Amikor először megmutatta a rumbakoreográfiát Gyuri, ami az utolsó táncunk lett volna, elsírtam magam, olyan gyönyörű volt. A Gyurival való táncos utazásunk megkoronozása lett volna, így viszont a kortárs tánc után koszosan, csapzottan estünk ki. Mondtam is anyukámnak, hogy királynőként, szép rumbaruhában akartam búcsúzni a műsortól, de nem jött össze.

Szomorú volt?

– Igen, de nem az a fajta ember vagyok, aki sokáig sírdogál. Nem hagytam elveszni ezt az álmot, jött egy csapat, akikkel egy hét alatt leforgattuk a klipet a Nagyon hagyom című dalunkhoz, amelyben végül eltáncoltuk ezt a rumbát.

Az év így végül boldogan zárult, pedig nem volt könnyű időszak.

– Évente általában 60-80 fellépésünk van, tavaly volt 10-15, ráadásul a létszámkorlátozás miatt a többsége ráfizetéses. Nem számít, mi a zenének élünk, ez már akkor is így volt, amikor pincékben léptünk fel húsz ember előtt és most is, hogy nagykoncerteket adtunk. Ez az időszak eldönti, hogy ki az, akinek valójában a zene az élete. A testvérem, Sámuel a banda gitárosa, sírig tartó kapocs a miénk, és ez a zenére is igaz, ha máshogy nem, akkor duóban folytatjuk (nevet).

Anyagilag mennyire viselte meg a sok elmaradt fellépés?

– Azt azért el kell mondanom, hogy a nagy sztárélet anyagilag pont annyira jön ki, mint egy kispolgári fizetés. A szakadék szélén álltam, és szerintem még sokan. Akinek három hónapnál több tartaléka van, az előtt le a kalappal, én nem tartoztam közéjük. Tavaly januárban jött egy nagyobb jogdíj, ami ha nincs, akkor jön az éhkopp. Nem vagyok nagy költekező, de albérletet fizetek, a két gyereknek pedig óvodát. Centivágás volt és kölcsönök. Utálok siránkozni, nem is teszem, sokan el sem hiszik, hogy a „celebek” is így élnek, hónapról hónapra. Szóval ahogy itthon is mondtam: „Anyu a megélhetésért táncolt a műsorban”. A gázsiból először a kölcsönöket fizettem vissza, aztán tartalékoltam.

Mi adott erőt?

– Ha az élet egy hatalmas óceán, és a vihar a fenekére nyom, akkor már nincs lejjebb, onnan csak el kell rugaszkodni és feljönni a víz felszínére. Amikor volt az ügyem a zaklatómmal, aki meg akart ölni, majdnem beleőrültem, mert féltettem a gyerekeimet, de tudtam, hogy nem adhatom fel. A mélypontokról is van kiút, és a mélység erőt ad, hiszen utána csak jobb jöhet. Nem fogok hazudni, én is megriadok néha, összetörök és sírok, de a gyerekek mindig erőt adnak, ők az életem értelmei. Nőként és anyaként is utat kell mutatnom. Amikor az életem megfeneklett, mindig a régi jóból merítettem erőt, és tudatosítottam magamban, hogy az én életemnek magam vagyok a főhőse, nem csak egy sodródó szereplője.

Ennek az irányításnak köszönheti, hogy a vadóc oldala után megmutatta a nőiesebb énjét is?

– Külsőre csajos, belsőre viszont mindig fiús voltam, a barátaimat is így válogattam meg. A férfiak világa érdekelt, mert az izgalmas, mentes az intrikától, és igazságalapú. Aztán rájöttem, hogy nem ciki gyengének lenni és elismerni, ha valami nem megy. Voltam én a kislánytól vadállatig minden, most jön a finom, elegáns Anna. A műsorban mertem először törékeny lenni, és előjött belőlem a díva, amit fél éve nem gondoltam volna.

Ezt hogy érti?

– Az énekhangomon is érezhető, a testemről nem is beszélve! Újra úgy nézek ki, mint 18 évesen: két gyerek után kockás a hasam, feszes a fenekem és a combom, jól érzem magam a bőrömben. 48 esztendős vagyok, és annak, amit elértem, a legfőbb üzenete, 40 évesen egy nő még nem kerül a kukába, mindig van miért vagy kiért küzdeni.

Ha már kiért... Nemrég derült ki, hogy szakított gyermekei édesapjával, akivel harminc évig alkottak párt...

– Igen, de ez már egy majdnem másfél éves történet. Jó a kapcsolatunk, közösen neveljük a gyerekeket. A magánéletem pedig, ahogyan eddig is, úgy ezután is a magánéletem marad, nem a nyilvánosság előtt zajlik.

És mit tervez 2021-re?

– A táncon és a zenén kívül? Hát a gasztrót! Tavaly kezdtünk el Mizsei Jánossal Zúz(d)a néven egy online főzőakadémiát, ezzel vannak terveink. Emellett a babák eddig nem sokat jártak óvodába, a műsor alatt volt a beszoktatási időszak, így ha épp nem próbán voltam, akkor velük. Csak pár órát töltenek oviban, én addig az autóból dolgozom, de volt, hogy itt aludtam pár órát, mielőtt mentem a stúdióba.

További bulvárhírekért keresse fel a Blikk.hu oldalát.